2. Bűzlő ókor, sötét középkor? – a WC és a csatornázás története

Az előző cikket folytatva térjünk rá a középkorra is!

Valóban, a Római Birodalom bukása után egy bizonytalanabb, átmeneti időszak kezdődött. Vándorló népek és ennek megfelelően kevésbé kifinomult megoldások jelentek meg, ám a politikai helyzet stabilizálódásával az ókor értékeit is sikerült átörökíteni.

Az „árnyékszék”

A középkor kifejezése maga az a szó is, hogy „árnyékszék”. A várak falán kinyúló helyiség az, amelyen át a végtermékek a várárokba, vagy bizonyos esetekben egy kiépített csövön, vagy csúszdán keresztül egy erre a célra ásott verembe pottyantak.

Kétféle árnyékszék megoldás középkori kastélyokban (forrás: marywinstead.org)

A középkori városokban sem szerettek volna az emberek térdig járni a szennyben, ezért nagyon hamar megjelent a csatornázás, elsőként természetesen a kolostorokban.

A svájci Sankt Gallen kolostorban Kr. u. 820 környékéről tártak fel a szerzetesek számára épült illemhelyet, és kifinomult víz- és csatornahálózatot.

Köztisztaság

A német városokban óhatatlanul megjelenő utcai szemét és ürülék eltakarítását erre alkalmazott köztisztasági dolgozók végezték.

Érkezzünk meg egy rövidített úton Budára is! A fentebbi „romeltakarítás” valószínűleg már itt is működött. Ugyanis több szemétlerakó helyet sikerült feltárni az egykori város falain kívül, ahová valószínűleg a város utcáiról takarították el a nem odaillő dolgokat.

A Lánchíd u. 19-21 sz. alatt tárták fel azt a dunaparti vízművet, amelyet valószínűleg Zsigmond király idejében építettek, és természetesen a budai várban is meglehettek a várfalakról kilógó árnyékszék-megoldások. Feltártak ilyen árnyékszék-tartó pilléreket.

A Zsigmond korabeli vízmű látványvideója

Valószínűleg a pestisjárványok miatt jelentek meg azok a rendeletek, amelyek a 14-15. századtól már tiltották a szemét és a szenny utcára ürítését, és kötelezővé tették az utcák lekövezését és takarítását, valamint a szennyvíz elvezetését.

A középkor újdonságot is hozott a római építészethez képest, igaz, nem a szennyvízelvezetésben, inkább a vízellátásban. A középkorban már alkalmazták a közlekedőedény elvét, és szivattyúkat is. A római korban csupán a graviáció működtette a vízvezetékeket.

Az ókor és a középkor embere tehát nem volt elveszett a higiéniával és a csatornázási megoldásokkal kapcsolatban. Voltak megoldásai arra, hogy a „dolgok rendezett mederben folyjanak el”.

Mikor nálunk dugulás alakul ki a mosogatóban, vagy a WC-ben, nem a középkorba jutunk vissza, hanem egy sokkal kétségbeejtőbb állapotba. Nekünk akkor, arra a néhány órára, vagy 1-2 napra nincs megoldásunk arra, amire az 5000 évvel ezelőtti Skóciában, vagy a Mátyás korabeli Budán már gondoltak.

Ugye, hogy mennyire hiányzik?

Épp ezért, ha nem mennek le a dolgok, nem szabad halogatnunk, ahogyan ezt eleink is tudták. A QR kódot beolvasva, vagy rákattintva találjuk a megfelelő szakember névjegyét, aki Budapesten, vagy Pest vármegyében 2 órán belül megkezdi a bajok elhárítását.